A barefoot cipőre való átállás nem váltás, hanem alkalmazkodás...

Gyakran ott csúszik el a barefoot cipőkre való átállás, hogy emberi logikával közelítünk egy olyan rendszerhez, ami nem így működik.
A láb - és a test - nem esztétikai vagy trendalapú célokat követ. Egyensúlyra és biztonságra törekszik.

Amikor valaki váltani szeretne, sokszor az az első gondolat, hogy akkor mostantól csak barefoot, mindenhez, azonnal. Mintha az alkalmazkodás arányosan nőne az elhatározás erejével. A test viszont nem lineárisan működik.

Ő a terhelést érzékeli. A talaj ingereit. Az új mozgásmintákból fakadó stresszt.
És ha ez túl sok, túl gyorsan érkezik, akkor nem támogatja a kívánt irányú változást -  hanem olyan adaptív válaszokat ad, amelyek az egyensúlyt próbálják megőrizni.

Ezért nem jó gondolkodás az, hogy az elején rögtön „belecsapunk a közepébe”. Nem azért, mert a barefoot cipő rossz, hanem mert idő előtt használjuk olyan helyzetekben, amelyekre a láb még nincs felkészülve. A sorrend számít.

A valódi átállás nem hirtelen váltásból, hanem tudatos építkezésből áll. Olyan ingerekből, amelyekhez a láb, az idegrendszer és a teljes mozgáslánc képes alkalmazkodni: fokozatosság, rendszeresség, tudatos terhelés.
Ezek nem látványos lépések – viszont működnek.

A türelem itt nem óvatosság, hanem stratégia.
Az alkalmazkodás idő- és ismétlésfüggő, és ezt a barefoot átállásnál különösen nem lehet megkerülni.